Végkielégítés a Munka Törvénykönyvében – Meghatározás, Jogosultság és Összeg

Mi a végkielégítés?

A végkielégítés egy egyszeri pénzbeli kompenzáció, amelyet a munkáltató a munkavállalónak fizet a munkaviszony megszűnésekor. Ennek célja a munkahely elvesztésének ellensúlyozása, és gyakran elbocsátás vagy közös megegyezéssel történő munkaviszony-megszüntetés keretében kerül kifizetésre.

Emellett olyan személyek is jogosultak lehetnek végkielégítésre, akik nem minősülnek közvetlenül munkavállalónak, de társadalombiztosítási járulékfizetésre kötelezettek. Ez gyakran vonatkozik egy GmbH külsős ügyvezetőire. Fontos különbséget tenni a végkielégítés és a kereskedelmi képviselők § 89b HGB (Kereskedelmi Törvénykönyv) szerinti kompenzációs igénye között, amely egy önálló pénzügyi megállapodás.

Jogosultak-e a munkavállalók végkielégítésre elbocsátás esetén?

Általánosságban nincs törvényes végkielégítési igény, még akkor sem, ha a munkáltató mond fel. Gyakori tévhit, hogy a munkavállalóknak automatikusan jár végkielégítés elbocsátás esetén – ez azonban nem igaz. Hasonlóképpen az sem helytálló, hogy a munkáltatók kötelesek minden egyes elbocsátás esetén végkielégítést fizetni.

Milyen feltételek mellett járhat végkielégítés?

Bizonyos kivételek esetén a munkavállalók igényt tarthatnak végkielégítésre. Ilyen szabályozások találhatók:

• Szociális tervekben,
• Kollektív szerződésekben,
• Ügyvezetői szerződésekben,
• Egyéni munkaszerződésekben.

Ezenkívül a végkielégítés önkéntes megállapodás alapján is létrejöhet a munkáltató és a munkavállaló között, például:

• Munkaviszony-megszüntetési megállapodás végkielégítési rendelkezésekkel,
• Elszámolási megállapodás végkielégítési rendelkezésekkel.

Egy másik kivételes eset a § 1a KSchG (Elbocsátásvédelmi Törvény) szerinti végkielégítés. Ha a munkáltató üzemi okokból történő elbocsátás esetén végkielégítést ajánl fel, és a munkavállaló nem indít elbocsátás elleni keresetet, akkor jogot szerez a felajánlott végkielégítésre.

Keresettel lehet-e végkielégítéshez jutni?

A munkavállalóknak joguk van megtámadni az elbocsátásukat. Azonban egy elbocsátás elleni per nem jár automatikusan végkielégítéssel. Az ilyen kereset célja annak megállapítása, hogy az elbocsátás jogellenes-e, így a munkaviszony továbbra is fennmarad.

A gyakorlatban azonban a munkáltatók gyakran hajlandók végkielégítést ajánlani, hogy elkerüljék az elhúzódó jogi eljárásokat, különösen, ha a munkavállaló keresetének esélye magas. Elméletileg egy bíróság §§ 9, 10 KSchG alapján is elrendelheti a munkáltató számára végkielégítés fizetését, ha a munkaviszony folytatása a munkavállaló számára elfogadhatatlan – azonban ez ritka eset.

Mikor van reális esély végkielégítésre?

A végkielégítés összege nagymértékben függ a munkaviszony jogi védelmétől. Minél erősebb a munkavállaló felmondás elleni védelme, annál magasabb lehet a végkielégítés.

Példa: Egy üzemi tanácstag különleges elbocsátásvédelmet élvez, mégis üzemi okokból elbocsátják. Mivel az ilyen elbocsátás jogi akadályai magasak, nagy esélye van a kereset sikerére. Ebben az esetben a munkáltató gazdasági szempontból racionális döntést hozhat, ha magas végkielégítést (pl. egy vagy két évnyi fizetés) ajánl fel a vita békés rendezése érdekében.

Hogyan segíthet egy ügyvédi iroda a végkielégítés ügyében?

Egy munkajogra szakosodott ügyvédi iroda tanácsot adhat és támogathatja mind a munkavállalókat, mind a munkáltatókat, különösen a következőkben:

• A felmondásvédelmi helyzet értékelése,
• Megfelelő végkielégítési összeg tárgyalása,
• Munkaviszony-megszüntetési megállapodások kidolgozása és felülvizsgálata,
• Végkielégítési követelések bírósági érvényesítése vagy elhárítása.

Egy tapasztalt ügyvéd segíthet ésszerű gazdasági döntéseket hozni, minimalizálni a jogi kockázatokat és reálisan felmérni a várható végkielégítési összeget.

Mekkora a szokásos végkielégítés?

Általános szabályként a végkielégítés összege fél vagy egy teljes havi bruttóbér minden ledolgozott év után. Ez azonban jelentősen eltérhet az iparágtól, a felmondás okától és a tárgyalási helyzettől függően.

Példa: Egy 10 éve dolgozó munkavállaló havi bruttó 3.000 € fizetéssel 15.000 és 30.000 € közötti végkielégítést kaphat.

Társadalombiztosítási és adózási kötelezettségek a végkielégítésnél

A végkielégítés nem minősül munkabérnek a § 14 SGB IV (Társadalombiztosítási Kódex) szerint, hanem a munkahely elvesztéséért járó kompenzációnak. Ezért nem vonnak belőle társadalombiztosítási járulékokat (nyugdíj, egészségügy, munkanélküliség vagy ápolásbiztosítás). Általában a munkavállalók teljes munkanélküli-ellátásra jogosultak a végkielégítés ellenére.

Kivétel: Ha a munkavállaló a felmondási idő lejárta előtt önként távozik, a Munkaügyi Hivatal úgy értelmezheti, hogy az illető a végkielégítés érdekében önként mondott le munkájáról. Ez munkanélküli-segély felfüggesztését eredményezheti a felmondási idő végéig.

Összegzés

A végkielégítés tárgyalása stratégiai hozzáállást és alapos jogi ismereteket igényel. Egy szakértő ügyvéd segíthet a legjobb eredmények elérésében, legyen szó tárgyalásról vagy peres eljárásról.

Ha személyre szabott értékelésre és jogi segítségre van szüksége, keresse a LAWMUC munkajogi szakértőit! Vegye fel velünk a kapcsolatot egy ingyenes első konzultációért!